Sokkoló gondolatok

Az elmúlt hetekben lendületbe hozott Google+ Tartalommarketing közösség számomra máris hasznot hajtott. Tóth-Czere Péter révén itt jutott el hozzám Mark Schaefer Content Shock: Why content marketing is not a sustainable strategy (Tartalomsokk: Miért nem fenntartható stratégia a tartalommarketing) című cikke.

Schaefer kitűnő szakember, számos könyv szerzője hatásosan és elegánsan vezeti le, hogy az egyre gyorsabban termelődő tartalom mellett egyre csökken a tartalomra fordítható figyelem. Nagyobb figyelmet csak egyre látványosabb, drágább tartalommal lehet csak „megfizetni”, amire viszont csak kevesen lesznek képesek.

economics-of-content2

Más szavakkal: tartalmat bármennyit elő lehet állítani, de mivel a tartalomfogyasztási képességünk véges, ezért idővel telítődünk. A tartalom iránti kereslet idővel jóval alulmúlja majd a tartalomkínálatot. A két görbe metszéspontján túl nem érdemes tartalmat előállítani.

Schaefer elegánsan előadott tézise valóban sokkoló tartalomnak tűnhet, de csak az ijed meg tőle, aki nem gondolja át alaposan át, miről is van szó.

Túl sok információ?

Helyettesítsük csak be a tartalom (content) szót az információ (information) szóval. Írjuk be a Google keresőjébe az „information overload” (információs túlterhelés) kifejezést és olvassunk bele a 22.400.00 találatból néhányba. Nem csalás, nem ámítás, a túl sok információ (tartalom) és a korlátozott információfogyasztói kapacitás (korlátozott tartalomfogyasztási képesség) régóta olyan téma, amit bármilyen témahiányos időszakban sikeresen elő lehet venni. A kérdésfelvetés jól hangzik, talán sokkoló is, csak hamis.

A tartalom (információ) és a tartalomfogyasztó viszonya nem olyan, mintha egy folyót akarnánk beterelni egy kémcsőbe. Ahogy Seth Godin azt frappánsan megfogalmazta: információs túlterhelés nem létezik, csak rossz szűrés. A tartalomfogyasztót nem érdekli a számára elvileg elérhető, lényegében már most is végtelennek számító tartalom. Csak az elérhető tartalmaknak az a korlátozott része fontos számára, ami szórakoztatja, segíti, tanítja. A tartalomfogyasztót nem az elérhető tartalmak túlzott mennyisége aggasztja. Nem érdekli, hogy a Google 500, vagy 50.000.000 találatot ad-e a kérdésére. Az a fontos, hogy a megfelelő választ egyszerűen, gyorsan megtalálja. Nem a tartalom-túltermelésen kell aggódni, hanem megfelelő eszközöket kell a tartalomfogyasztók kezébe adni.

A tartalommarketinges feladata olyan tartalmat készíteni, ami pontosan megfelel az ügyfélkaraktereknek. Ebben az esetben van csak esélye, hogy átjusson a pontosan beállított szűrőkön.
Ha pontos az ügyfélkarakterek meghatározása, ennek megfelelő és kiváló minőségű a tartalom, a terjesztési csatornák valóban elérik a közönséget, akkor célba is ér a tartalom.

Az elmúlt években megfigyelhettük, milyen harc alakult ki egyes kulcsszavakra a Google legjobb találati helyeiért. Valószínű, hogy a következő években hasonló harc tör majd ki a tartalommarketingesek között is. Egyes, kiemelt fontosságú réspiacokon nyilván mindent elkövetnek majd a szakemberek, hogy az ő tartalmaik legyenek azok, amik átjutnak a tartalomfogyasztók szűrőjén. A tartalomfogyasztó mindezzel csak nyer.

A tartalommarketing és a “long tail” jelenség

Schaefer azt fájlalja, hogy az általa tartalomsokknak nevezett jelenség miatt nagyon magasra kerül a belépési küszöb. Szerintem nem a belépési küszöb, hanem a figyelemküszöb tolódott el. 2004-ben indított e-média blogommal nagyon rövid idő alatt sikerült jelentős szakmai figyelmet szereznem. (Ennek egy része persze nem is a tartalomnak, hanem a blogolásnak, mint akkori újdonságnak szólt.) Ma komoly marketing-erőfeszítést igényel egy üzleti blog elindítása. A belépési küszöb – Schaefer állításával ellentétben – azonban továbbra is alacsony, sőt, alacsonyabb, mint valaha, hiszen szolgáltatók tucatjai közül választhatok, ha valamilyen tartalmat szeretnék publikálni. Ezek a tartalmak azonban a Chris Anderson által olyan jól jellemzett hosszú farokba kerülnek. A jól tervezett és végrehajtott tartalommarketing program lényege éppen az, hogy a tartalmak ne a „végtelen választék” talán soha nem látogatott polcaira, hanem az észlelési küszöb fölé, a közönség szeme elé kerüljenek.

Nem a tartalommarketinggel vannak a bajok, hanem az átgondolt stratégia nélküli tartalomkészítéssel. Bár a tartalommarketing látszólag megdrágítja a tartalomkészítést, valójában éppen ez az a befektetés, ami többszörösen megtérül.

(Az illusztráció Mark Schafer cikkéből származik.)

Tetszett az írás? Oszd meg ismerőseiddel és kövess a Google Pluson is!

Pécsi Ferenc
tartalomstratéga, online kommunikációs szakértő at |

Digitális dinoszaurusz vagyok. Érdeklődésemet követve 1996, hivatásszerűen 1999. óta foglalkozom digitális tartalommal és online kommunikációval. Dolgoztam nagy távközlési és informatikai cégnél, közigazgatási portálnál, de a saját utamat független tanácsadóként találtam meg. Az elmúlt években leginkább tartalomstratégiai szakértőként és tartalommarketing projektek megvalósítójaként segítem ügyfeleimet. 2004. óta írok szakmai blogokat. Most éppen ezt (is). További írásaim a Soreo.biz oldalon olvashatók.

Trackbackek

  1. […] Schaefer tézisének lényege, hogy miközben tartalom termelésének üteme exponenciális mértékben növekszik, tartalomfogyasztó képességünk véges, annak határa már csak minimális mértékben tolható el. Az írásban felvetett problémára a Tartalommarketing blogban válaszoltam. […]